Kulcsfogalom, kulcstényező, kulcs… Megannyi kifejezése a kulcs jelentőségének. Ha nem találjuk meg a megfelelő kulcsot, akkor szorult helyzetben vagyunk. Zárva marad az ajtó, a megoldás, a helyzet, a kapcsolat, az élet.
“Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”
Egy-egy rossz döntésem ajtó, amelyet magamra zárok. A bűn ez, amikor tudatosan zárom el magamat a szeretettől. Tudatosan csapom rá az ajtót a másikra.
Jézus előtt nincsenek zárt ajtók. Olyan kifejező, amikor feltámadása után a zárt ajtón keresztül is megjelenik tanítványai körében. Megáll középen és így szól: “Békesség veletek!”
Azon az első karácsonyon belépett az emberiség elzártságába. Jelen van közöttünk. Jelen van bennem. Szívem legmélyebb szobájában. Ha megosztom vele életemet, felfedezem, hogy maga a Béke van velem.
Csak az ő jelenléte képes börtönömet meghitt otthonná változtatni. “Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.” (Reményik: Béke)
“Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”
Karácsonyi célegyenes 