Ó, Velünk az Isten

Sokáig történelem tanár szerettem volna lenni. Végül ott kötöttem ki, hogy egyetlen történésnek, a történelem legnagyobb eseményének lettem a “tanítója”.

A történelem gyújtópontja, hogy Isten, az ember iránti szeretetből emberré lett.

Vannak olyan történések életünkben, amelyek után minden megváltozik. Nem élhetünk úgy tovább, mint előtte. Átíródik a forgatókönyv.

Ilyen eseménye az emberiség történelmének, hogy Isten emberré lett. Minden megváltozott. Az emberiség minden vágya, a vallások minden jószándékú törekvése, beteljesedett.

Emmanuel = Velünk az Isten

“Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!”

Nem voltak ideálisak a körülmények az első karácsonykor. Sőt, sok nehézség gördült jövetele útjába, de Isten feltartóztathatatlanul szeret minket.

Nem csak akkor szeret, ha béke van családunkban. Óriási kísértés abba a hibába esni, hogy amikor már mindent kitakarítottunk, megsütöttünk, feldíszítettünk, így szólunk: “mostmár jöhetsz kis Jézus”. Lehet ez a szeretet figyelmessége, de megbújhat benne az a tévedés, hogy Isten szeretetét ki kell érdemelnünk, vagy a gőg, hogy nélküle is tökéleteset tudunk teljesíteni. Falak ezek, melyek elzárnak a Szeretettől.

Isten nem a finálén lépett színre, hanem az emberi történelem sűrűjébe testesült meg. Ahogy az én életembe is be akar lépni itt és most, hogy megváltoztassa annak menetét. Hogy ami szétesett, benne újra egy legyen. Ami megsebződött, általa gyógyuljon. Ami eltévedt, vele irányra leljen…

Emmanuel = Velünk az Isten
Karácsony egyik fő üzenete ez: Nincs olyan hely, olyan élet a föld kerekén, ahol ne lenne jelen, mert szereti az embert. Nem függ ez a fogadtatástól. Aki elfogadja ezt a szeretetet, annak története megváltozik.

“Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!”

Ó, Király

Egymás elleni harcra vagy együttműködésre születtünk? A kereszténység az embertől idegen életforma? Az “önző gének” uralma alatt élünk, vagy más királyunk van?

Karácsonykor egy király születését ünnepeljük. Jézus királysága idegenként hathat a XXI. század küszöbén. A bevezető kérdések fényében azonban közel kerülhet hozzánk egzisztenciális üzenete.

“Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!”

Király, aki egybegyűjti jászla köré a társadalom peremére taszított pásztorokat és napkelet bölcseit.

Király, aki egybegyűjti tanítványi körébe a forradalmárt és a kollaboránst.

Király, aki egybegyűjti bennem, ami szétesett. Király, akinek uralma a szeretet győzelmét hozza el életembe. Király, akinek uralma békét hoz szívem birodalmának minden zugába.

Nem pusztán reménykedjem Karácsony békéjében, hanem döntsek a szeretet mellett. Minden nehézséget, a megégett süteményt, a kiégett karácsonyi izzósort, a befejezetlen takarítást, vonjam Jézus, a szeretet uralma alá. Azaz minden döntésemben az vezessen mi szolgálja inkább a szeretetet. A békéhez vezető út a szeretet melletti döntésekkel van kikövezve.

“A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást: – De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! – szól a bácsi. – De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap – válaszol a néni. A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk: Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? – Éppen 50 éve – hangzik a válasz. – Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel – mosolyog a fiú. A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el.”

“Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!”

Ó, Virradat

Korán (nagyon korán:) szól az ébresztő. Nehezen kelek fel, de aztán egyre inkább szaporázom mozdulataimat, mert találkozóm van a napfelkeltével. Nem akarom lekésni a varázslatos pillanatot, amikor a földet borító ködtakaró alól kidugja fejét a nap.

“Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”

Veszélyes, hogy addig készülődöm a napfelkeltére, hogy lemaradok a találkozóról. Jézus be akarja ragyogni szeretetének fényével életemet. Felemelem-e a tekintetemet problémáimról, feladataimról, hogy találkozzam vele?

Minden előkészület, amit az ünnep, a Virradat átéléséért teszek, valóban arra készít? Nincs közte olyan, ami már akadállyá vált, ami magához köti tekintetemet?

“Jajj, még be kell töltenem a termoszba a teát! És nehogy itthon felejtsem a pipámat, mert olyan felejthetetlen hangulat a hajnali derengésben pöfékelni. A kedvenc verseskötetemet is zsebre vágom, mert jól jöhet egy-egy szép gondolat a nap első fényénél.”

Talán segíthetnek megragadni a virradat lényegét, de fájdalmas, ha miattuk késem le a hajnal hasadását.

Még fájdalmasabb, ha el sem indulok. Szobámban kortyolgatom teámat, pöfékelek, verseket olvasva a napfelkeltéről. Elhitetem magammal, hogy amit felépítettem az maga a virradat.

Melyik az a hangulat, amelyik megnyitja szívemet a Virradatra, az ünnep lényegére?

“Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”

Ó, Kulcs

Kulcsfogalom, kulcstényező, kulcs… Megannyi kifejezése a kulcs jelentőségének. Ha nem találjuk meg a megfelelő kulcsot, akkor szorult helyzetben vagyunk. Zárva marad az ajtó, a megoldás, a helyzet, a kapcsolat, az élet.

“Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”

Egy-egy rossz döntésem ajtó, amelyet magamra zárok. A bűn ez, amikor tudatosan zárom el magamat a szeretettől. Tudatosan csapom rá az ajtót a másikra.

Jézus előtt nincsenek zárt ajtók. Olyan kifejező, amikor feltámadása után a zárt ajtón keresztül is megjelenik tanítványai körében. Megáll középen és így szól: “Békesség veletek!”

Azon az első karácsonyon belépett az emberiség elzártságába. Jelen van közöttünk. Jelen van bennem. Szívem legmélyebb szobájában. Ha megosztom vele életemet, felfedezem, hogy maga a Béke van velem.

Csak az ő jelenléte képes börtönömet meghitt otthonná változtatni. “Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.” (Reményik: Béke)

“Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”

Ó, Sarj

Voltál már “fülig” szerelmes? Lested már reménykedve szíved választottjának minden rezdülését? Hátha felfedezed irántad való szerelmének jelét. “Vajon ő is szeret?”

“Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!”

Egy apró hajtás, sarj. Az élet piciny kezdeménye. Kicsiny gyermek az istálló szalmáján. Jel. Isten szerelmének jele.

Annyira szeret, hogy emberré lett a végtelen Isten. Jelet adott. Mi a válaszom?

“Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!”

Ó, Fejedelem

Tévedtél már el? Élted már át annak bénító bizonytalanságát, hogy nem találod a jó utat?

Egyik emlékezetes eltévedésünk során feleségemmel Grazból szerettünk volna kijutni motorral. Első hallásra ez nem tűnik leküzdhetetlen akadálynak. Azonban volt két nehezítő tényezőnk, ami szűkítette a lehetőségeinket. Szentgotthárdra akartunk eljutni, és nem autópályán. Hosszasan bolyongtunk, de semmi sem segített. Nagyon feszült lettem, majd elkeseredett. Úgy éreztem, hogy a város foglyai lettünk. Bár végül sikerült kitalálnunk Grazból, de mégis kellemetlen emlékként él bennem ez az élmény.

“Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!”

Vezérlő Fejedelem. Milyen szép neve ez Jézusnak. Vezető, aki tudja a haza vivő utat. Fejedelem, aki előttem halad. Életem legnagyobb eltévedései azok voltak, amikor azt éltem meg, hogy nem találok haza a szívembe.

Kamaszként nagyon erősen megéltem ennek a bizonytalanságát. Kusza volt bennem minden: ki vagyok, miért vagyok… Ebbe az állapotomba lépett bele Jézus és megajándékozott egy térképpel. Ez a fő parancs volt, a szeretet. Minden kérdést ehhez viszonyítva válaszoltam meg. Minden döntést ennek fényében hoztam meg. A szeretet, Jézus szeretete lett az eligazítóm, merre menjek.

Mély tapasztalata ez életemnek. Isten parancsai/törvényei nem elvárások, hanem kihívások. Kihívó iránymutatások, amelyek megmutatják az élet teljessége felé vezető utat.

“Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!”

Ó, Bölcsesség

Örülnél, ha minél hamarabb itt lenne a Karácsony? Vagy szeretnéd, ha idén néhány nappal elhalasztanák, mert még nem vagy felkészült? Mitől leszünk felkészültek a Karácsonyra? Összetett a válasz. Szükséges a külső és a belső készület egyaránt. Ez a néhány gondolat ez utóbbit kívánja segíteni. Hátha jótékonyan hat a külsőre is.

Advent utolsó hetében a római katolikus szertartásban mindennap más néven szólítjuk Jézust. Ezeken a neveken szólította a Megváltót az érkezését váró nép. Feltárják a Karácsony lényegét. Ráhangolnak az Ünnepre.

“Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!”

Sokan jutottak el Isten létezésének felismeréséig a világmindenséget igazgató Bölcsességgel találkozva. Ma vettem egy csokor rózsát a feleségemnek. Ezt a találkozást éltem meg a virágok szépségében gyönyörködve. Ebéd közben azt mondta Ági, hogy milyen szép hivatás lehet a virágnemesítés. A világmindenséget igazgató Bölcsesség munkatársává válhat, aki ilyen bensőséges kapcsolatba kerül a teremtett világ szépségével.

Mind megélhetjük ezt, hiszen nemesítők vagyunk mindnyájan. “Embernemesítők”, akik dolgoznak maguk kibontakoztatásán. Nagy élmény, amikor nem öntörvényűen, hanem ráhangolódva a személyes életemet is igazgatni vágyó Bölcsességgel. Akarta, hogy legyek, és akarja hogy boldog legyek. Ezért is lett emberré.

“Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!”