Ó, Velünk az Isten

Sokáig történelem tanár szerettem volna lenni. Végül ott kötöttem ki, hogy egyetlen történésnek, a történelem legnagyobb eseményének lettem a “tanítója”.

A történelem gyújtópontja, hogy Isten, az ember iránti szeretetből emberré lett.

Vannak olyan történések életünkben, amelyek után minden megváltozik. Nem élhetünk úgy tovább, mint előtte. Átíródik a forgatókönyv.

Ilyen eseménye az emberiség történelmének, hogy Isten emberré lett. Minden megváltozott. Az emberiség minden vágya, a vallások minden jószándékú törekvése, beteljesedett.

Emmanuel = Velünk az Isten

“Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!”

Nem voltak ideálisak a körülmények az első karácsonykor. Sőt, sok nehézség gördült jövetele útjába, de Isten feltartóztathatatlanul szeret minket.

Nem csak akkor szeret, ha béke van családunkban. Óriási kísértés abba a hibába esni, hogy amikor már mindent kitakarítottunk, megsütöttünk, feldíszítettünk, így szólunk: “mostmár jöhetsz kis Jézus”. Lehet ez a szeretet figyelmessége, de megbújhat benne az a tévedés, hogy Isten szeretetét ki kell érdemelnünk, vagy a gőg, hogy nélküle is tökéleteset tudunk teljesíteni. Falak ezek, melyek elzárnak a Szeretettől.

Isten nem a finálén lépett színre, hanem az emberi történelem sűrűjébe testesült meg. Ahogy az én életembe is be akar lépni itt és most, hogy megváltoztassa annak menetét. Hogy ami szétesett, benne újra egy legyen. Ami megsebződött, általa gyógyuljon. Ami eltévedt, vele irányra leljen…

Emmanuel = Velünk az Isten
Karácsony egyik fő üzenete ez: Nincs olyan hely, olyan élet a föld kerekén, ahol ne lenne jelen, mert szereti az embert. Nem függ ez a fogadtatástól. Aki elfogadja ezt a szeretetet, annak története megváltozik.

“Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!”